Mobiltelefon

Ez a téma napjainkig foglalkoztat szülőt, pedagógust, gyereket, ezért teszem fel ezt a cikket.

A Heves megyei Hírlap 2016. június 28.-i számából idézem 

Dr. Nagy Anikó pszichológus cikkét

" Mikor kapjon a gyerek saját telefont?

Mobiltelefont úgy 10 éves kortól szokás adni a gyereknek, mivel akkor már vannak különálló elfoglaltságai, így fontos, hogy a szülei számára elérhető legyen. Addig nincs értelme.

Érdemes először csak egyszerű készüléket venni, olyat, ami tényleg csak telefonálni tud, mert ha internet is van rajta, félő, hogy a gyerek már nem a saját javára használja.

A feltöltőkártyás gazdaságosabb..... Nagy nyomást jelenthet, hogy az osztálytársaknak milyen márkás telefonjuk van. Ezért különösen fontos, hogy a szülőnek legyen indoka arra, hogy miért vesz olyat, amilyet ő akar.

A szülőnek tudnia kell, hogy a gyereke mennyire tud ellenállni a kísértésnek, mivel éppen a kiskamaszkorban még nagy a kíváncsisági hajlam, és nem kiforrott az ellenállás. A gyerekekben ilyenkor még erős a vágy, kipróbálni mindenfélét. De ha a szülő meg tudja beszélni az ezzel járó felelősséget és bízik a gyermekében, rábízhatja a komolyabbat is."

Az én tapasztalatom a mindennapokról és a véleményem.

• Már 1-2. osztályban is jelen van a telefon, de négy év óta 3-4. osztályom volt, ott pedig már teljesen természetes. Sőt, míg nekem az 1. felhajthatós Samsungom volt, többen közölték, hogy ez már a második vagy harmadik telójuk, ami sokkal többet tud, mint az enyém.
• Nekünk pedagógusoknak örök harc, mert ugyan benne van a házirendben, hogy nem vehetik elő, de ezt nem tartják be.
• Szünetben folyamatos a "nyomkodás", az ügyeletes nem tudja 800 gyerekkel leállíttatni. Osztályon belül igen.
  De ha szünetben arra koncentrál, ahelyett hogy lazítana, az órán már nem úgy figyel. Azon kívül az órán a telós játékokhoz képest sokkal lassabban és unalmasabban folynak az események, amit unnak.
• Nem tudjuk ellenőrizni, hogy mosdóba, öltözőbe menet a zsebben van-e a telefon. Ott pedig ellenőrizetlenül mehet a nézelődés.
• Többször megzavarja az órát a pittyegés, mert elfelejtik lenémítani.
• Több fényképet láttam már kínai, amerikai iskolákról, ahol reggel összeszedik és erre kijelölt védett, személyre szóló zsebekbe teszik.

                                       

A szülőkkel való kapcsolattartás sem mindig helyes.

• Bármilyen kis semmiségért telefonálni akarnak. Nehezen értik meg, hogy ne zavarja a szüleit a munkahelyen.
• Nincs otthon megbeszélve, de ők kitalálják, hogy suli után egymáshoz elmennek," majd felhívom anyát, és megbeszélem", mondják. Csak hogy ennek nincs bizonyítéka, ha valami történik.
• Ugyanez a helyzet, ha jön a szülő a gyerekéért. Felszól neki telefonon, hogy gyere le. A gyerek velem már csak közli. Erről megint nincs bizonyíték. Üzenőben nincs beírva, nekem személyesen nem szól. Valahogy ki vagyunk hagyva belőle, pedig bármilyen gond bekövetkezik, az 1. számú felelős a pedagógus.

Konklúzió

• Igen a mai világban jó, ha van kapocs a szülő és a gyerek között, tehát hasznos a telefon.
• DE! Mint mindennek ennek is meg kell lennie az etikettjének és a szabályainak.
• A szülőknek és tanároknak kötelessége, hogy ezeket elmondják és betartassák.
• Dr. Nagy Anikó véleményét érdemes megszívlelni!