Már 3. tanévemet nem az iskolában kezdtem, hanem itthon. Jó itthon lenni nem tagadom, de aki fél életét az iskolában gyerekekkel töltötte, az nem tud teljesen elszakadni, amíg él.
Éppen így vagyok én is.
Nem is szakadtam el teljesen, mert szakmailag ma is sokat foglalkozom a tanítással.
Kötelező olvasmányok feldolgozását készítem, ezzel segítve fiatalabb kollégáimat és a gyerekeket.
Íme az eddigi kollekcióm:
Nagyon sokan ráakadnak és rendelnek belőle.
De a legnagyobb megtiszteltetés az, amikor már túl vannak rajta és visszaküldik a gyerekeik munkáit, és az ő szakmai elismerésüket.
Ilyenkor megnyugszom, hogy érdemes tovább csinálni.
A héten ezt kaptam:
Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Ált. Isk., Gimnázium és Kollégiumból
Adél tanító néni küldte el Solymosi Richárd 3.b osztályos tanuló munkáit.
Ebből adok közre néhány lapot.
Ricsinek küldök egy virtuális elismerést. Kérem a tanító nénit, hogy realizálja.
Nyomtassa ki, ha lehetséges.
Nyomtassa ki, ha lehetséges.
 |
| Susan Branch rajza |
További tervem:
Most Tatay Sándor Kinizsi Pál c. kisregényén dolgozom.
Ezúttal nem napló, hanem munkafüzet formájában készítem.
Egy kis ízelítő a kész lapokból:
Még sok szép olvasmányélményt kívánok!
