Tanulsággal
A férjem szerint egy tanító nem tud a bőréből kibújni még az üdülés alatt sem.
Igaz.
Ami gyerekekkel történik a környezetemben, arra jobban odafigyelek.
Vagy elismerően, vagy kritikusan konstatálom magamban.
Így volt ez most is.
A történetek egy fürdőhelyről származnak.
A történetek egy fürdőhelyről származnak.
- Medencéből kijövő család 1.
Apu hozza a 3-4 év körüli kislányt magához szorítva. Gyorsan beállnak a melegvizű zuhanyozó alá, miközben anyuka már mögöttük áll a kibontott nagy finom törölközővel. Rögtön be is bugyolálják a gyereket. Majd ezután törődnek magukkal. Vidáman mennek el ezután.
- Medencéből kijövő család 2.
Anyuka a napozóágyon lévő nagy kupac közül kihalászta a nagy törülközőt és magára borította.
Eközben a kislány vacogva, összekuporodva állt mögötte. Majd előkerítette a kislány ujjatlan kis frottír köntösét és hátranyújtotta neki. A kislány nem tudta magára venni, mert a vizes testén nem csúszott.
Közben a szülők már elindultak befelé az épületbe. A kislány utánuk ballagott sírva, küszködve a köntössel, de senki sem nézett hátra.
- Reggeli a szállodában.
Mi tagadás elég gyenge minőségű gyümölcslé volt a svéd-asztalon.
A szülők is felmérték ezt, mert kértek a pincértől jó minőségű valódi gyümölcslét a kisfiúnak pénzért.
A kisfiú boldogan kortyolgatta. Anyukája mondta, hogy rágcsáljon hozzá kiflit, de a fiú elengedte a füle mellett. Az ital hamar elfogyott. A szülők még ettek.
Egyszer csak panaszos sírásra lettem figyelmes. Fáj a hasa, panaszkodott a kisfiú.
Anyukája rögtön letette a villáját, fiát az ölébe ültette és elkezdte simogatni a pocakját, hogy ettől majd elmúlik.???!!!
Nem inkább rá kellett volna beszélni egy vajas kenyérre, vagy süteményre, ami felszívja a gyümölcslé termelte savat?
- A gyermekmedencénél
Kb 3-4 éves iker kislányok játszottak a kicsi méretű gyermekmedencénél, anyukájuk a szélén ült.
Először csak vödörrel játszottak, egymást pocsolgatták. Majd kezdett fokozódni a beleadott energia.
A kislányok kimásztak a medencéből, majd nekifutással hassal belevetették magukat. A környéken száraz nem maradt semmi. A felnőttek gyógymedencéjében ülők is részesültek belőle. Ez nem volt olyan nagy gond, mert akit érintett elhúzódott a másik oldalra.
De egyszer csak jött egy másik, kisebb kislány az anyukájával. Mosolyogva közelítettek a gyermekmedencéhez, és a kislány belement. Megpróbált szépen úszkálni a kacsás gumijával, de az ikrek nem módosítottak a játékukon. Először csak összecsapták a kislányt, majd az ugrálásuk kezdett balesetveszélyessé válni a kicsi számára, aki könyörgően nézett anyukájára. De ő nem intézkedett, hanem kedvesen kihívta kislányát, hogy majd később visszajönnek.
Ezalatt az ikrek anyukája nem tett, nem mondott semmit!!!
- Általában:
Nagyon sok boldog, kiegyensúlyozott gyereket is láttam szülőkkel kézen fogva sétálni.
Az úszós, játszós medencében szépen tanítgatni.
A parton együtt kártyázni.
Az étteremben együttértésben választani és rendesen étkezni.
És még sok vidám és baráti családot.
Ilyenkor örülök, de amikor az előzőkhöz hasonló eseteket látok, szívesen közbeszólnék. De nem teszem, mert mindenkinek a saját hibájából kell tanulnia.
Igazad van, egy pedagógus mindig pedagógus marad, ha nyaral, akkor is. Nekem is sokszor van véleményem, de én is megtartom magamnak. Az idei nyaralásunk alkalmával egy anyuka hívta gyermekét az apartmanban, hogy aznap még nem gyakorolták az olvasást. Szívesen odaszóltam volna, hogy messze még az iskola, (ő sem intéz munkahelyi ügyeket) hadd pihenjen már egy kicsit. Tudom, hogy fontos az olvasás gyakorlása, akár szünetben is, de a nyaralás idején is?!
VálaszTörlésJogos az észrevétel. A nyaralás idején nem! És a szünetben sem mindig.
TörlésHa a gyerek nem tud lazítani, mindig készenléti állapotban van, abból előbb utóbb probléma lesz.
Hm. Néha jó lenne más (értő) szemén keresztül látni magunkat.
VálaszTörlésMa sem tudom, hogy mit kellett volna az udvariasság keretei között maradva mondani annak a három éves, beszélni még nem tudó (számomra speciális nevelési igényűnek tűnő) kisfiú nagymamájának, akik miatt a medencéből való távozást láttuk a legjobb megoldásnak a férjemmel együtt - persze a két gyermekünkkel.
A kisfiúnak minden megnyilvánulása arra irányult, hogy valamilyen feszültség alakuljon ki közte és legalább az egyik gyerekünk között. Próbáltuk udvariasan másfelé terelni őt is, a sajátjainkat is - de nem tudtuk "lerázni". Mindeközben a nagymama folyamatosan szólítgatta, hogy "Ádika, hagyd békén a gyerekeket", de ettől többet nem mondott, nem tett.
Mi pedig, 33 és 37 évesen nem találtunk más megoldást, mint, hogy most csapunk uzsonnaszünetet.
Jó olvasni a tanácsaidat! Köszönöm!
Én is ezt tettem volna.
TörlésA legnagyobb problémát abban látom, hogy a szülők egy része nem elég határozott. Nem ad nyomatékot az intelmeinek.Talán attól fél, hogy így nem tartják jó szülőnek. Márpedig a gyerek ezt megérzi, és elengedi a füle mellett, ha nem látja elég szigorúnak.Az a baj, hogy egyre tovább megy, míg egyszer csak nem lehet vele bírni.
Az igaz, hogy nehéz eltalálni azt az egyensúlyt, amikor még megvan a baráti hangnem, de kellő nyomaték van az intésben, ahhoz, hogy hallgasson rá a gyerek.
Pedig ezt el kell találni valahogy a gyerek pozitív fejlődése érdekében.
Szerintem tanulságos.
VálaszTörlés