Tábor

Az nagyon jó!
Mióta az iskolában meghirdették, / kb. márciusban/ a gyerekek állandóan arról sutyorogtak, hogy milyen jó lesz majd ott. Valami titokzatos hangulat lengi körül, már a szót is. Rejtélyeket, izgalmakat sugall.
Az iskolai tábornak több pozitívuma van.

• A gyerekek hasznos időtöltése, amíg a szülőknek nincs szabadság.
• Akiknek nem telik üdülésre, az is kimozdulhasson valahová.

De ezek csak a praktikus okok. A valódi haszna nem ez. Hanem:

• A gyerekek megpróbálják az önállóságot a szülők nélkül is.
• Az iskola adjon tanuláson kívüli élményt a gyerekeknek.
• A gyerekek szokják más közegben is az alkalmazkodást, szociális viselkedést. 
• Ismerjék meg tanáraik más oldalát is.
• Ez egy próbatétel, ahol önállóan kell megoldania a felmerülő problémáit.

Régen ezek voltak az alapelvek. De - mint minden - ez is átalakult.

Én is voltam táborban - anno-. Már az első nap rossz volt, hogy nem voltak ott a szüleim, ráadásul egy fiú csúfolta a piros harisnyám. Persze elsírtam magam, és elhatároztam, hogy elmegyek a tanár nénihez és megkérem írjon apukámnak, hogy jöjjön értem.

Persze féltem elmenni, nem tudtam mit fog mondani. Próbálgattam magamban a mondanivalókat. 

Közben este lett. A kis házunkban nagyon jó volt a hangulat, a vacsora is ízlett." Majd holnap szólok, -gondoltam."

Persze másnap jöttek sorban az események, ami nagyon jó volt, így nem szóltam, és jókedvűen el is telt a hét. Én pedig lelkileg edzettebb lettem.

Ma nem így van.
Ma ott van a mobiltelefon minden kisgyereknél, és óránként helyzetjelentést adnak a szülőknek. " Most süt a nap, most esik, Pisti csúfolt, de visszacsúfoltam ....
Ha egy kis sérelem éri őket, azonnal hazatelefonálnak, hogy menjenek értük. A szülő persze megy, nem hagyja a gyermekét bajban.
Persze, ha tényleg rosszul érzi magát, jogos.
De van amikor nem az, és így éppen a fő nevelési helyzetek maradnak el.

• a tűrés
• a türelem
• az alkalmazkodás
• a kudarc elfogadása
• a kivárás
• az önállóság tanulása
• a személyiség formálódása

Az élet pedig majd hoz egyre több próbatételt szépen sorban. ahogy nőnek a gyerekek.
Tudom nem egyedül kell már gyerekkorban megoldaniuk, de most kell elkezdeni szépen fokozatosan a problémák kezelését.
Tehát meg kellene fontolni, hogy kell-e  telefont vinni a táborba. A tanároknál van, és ők készségesen telefonálnak, ha igazi oka van.
Sokszor megbánják a gyerekek, ha idő előtt hazamennek, és a társaiktól később értesülnek a jó élményekről.
Szerencsére ez a többségnél nem így van, de minden évben több példa is akad rá.

Nincs olyan probléma a világon,
amit igaz barátokkal ne lehetne megoldani!
                                                      / S. Branch/