Anyák napja

Készülünk anyák napjára. Nagy szeretettel, lelkesedéssel.
Verset tanulunk, amit majd le is írunk, és beleragasztjuk egy szép üdvözlőlap belsejébe.
Úgy gondolom, hogy egy édesanyának az a legnagyobb ajándék, ha a gyermeke saját írásával és saját készítésű ajándékával lepi meg.
Szeptember óta hatalmas fejlődés történt a kisiskolással. Hiszen a kis félénk ovisból magabiztos, ügyes, az iskolában otthonosan mozgó kisgyerek lett, aki ír, olvas. Kell-e ennél nagyobb ajándék egy szülőnek?

Ezeket a lapokat készítjük. Nemcsak az anyukáknak, hanem a nagymamáknak is jut belőle.
Napközis kolléganőmmel más ajándékot is készítenek.
A mi iskolánkban nincs közös anyák napi ünnepség. Mi felkészítjük a gyerekeket verssel, ajándékkal és otthon köszöntik fel az anyukákat.
A mostani rohanós, elfoglalt világban egyre nehezebb megoldani, hogy mindenkinek jó legyen a kijelölt időpont. Ezért már pár év óta nem is kísérletezünk vele.
Egyéb okok is vannak.
Előfordul sajnos, hogy valakinek már nincs édesanyja. Neki szörnyű lenne ott lenni.
Olyan kisgyerek is van még 1. osztályban, aki nem szerepel idegenek előtt. Neki és anyukájának csak kellemetlenséget okozna az ünnepség.
Sok év alatt előjöttek ezek és más problémák, ezért egy idő után befejeztük a közös anyák napját.
Nem hiszem, hogy ez gond volna, hiszen ez egy bensőséges, családi ünnep.
Az anyukák így is nagyon örülnek neki. Küldik a köszönő üzeneteket.
A lényeg, hogy a gyerekekben már kis korban elültessük a szülők iránti tisztelet, és hála érzését.