Téli szünet

Végre valahára! Már nagyon vártuk.
Az utolsó napok már nagyon keservesen teltek. Az iskolában is sok program volt. Ez jó is volt, de valahol fárasztó is.
A gyerekek egy részét elkapta az influenza. Aki még járt azon kézzel fogható volt a fizikai fájdalom a tanulás ellen. Így aztán átváltottunk "csökkentett üzemmódba". Ami nagyon fontos volt, csak azokat a tananyagokat vettük, a többit csak gyakoroltuk.
De hát ez ÉRTHETŐ!
Gondoljunk csak bele, hogy egy kisgyerek, aki fél évvel ezelőtt még óvodás volt, mekkora vátozáson ment át. Az óvodában nem volt tananyag, amit ilyen komolyan kellett venni, mint az iskolait.
A védett, játékos világból átkerült egy követelményekkel teli közegbe. És az anyagmennyiség, amit szeptembertől a fejükre zúdítottunk óriási. Ezt mind fel kell dolgozni, megemészteni, elraktározni, hiszen ez egy életre szól.
Tehát éppen itt volt az ideje a téli szünetnek.
Nagyon remélem, hogy nem gyakorolnak nap mint nap. Hiszen ezt a tudásmennyiséget tényleg el kell mélyíteni. De ez nem gyakorlássa sikerül, hanem: MOZGÁS-LEVEGŐ-ALVÁS jelszóval.
És ezt ismételgetve minden nap.
/ NEM TV, NEM GÉP!!!/- Csak nagyon kicsi.
Szerencsére az " Égiek "is így gondolták, ezért küldték nekik a havat.
Majd január 2-án elő lehet venni az ABC-s könyvet és átismételni a betűket, hogy első nap ne legyen trauma.
Aztán jöhet egy újabb nekilendülés.
De addig is jó pihenést, feltöltődést kívánok minden mostani, és régi tanítványomnak, és minden ismeretlen kisiskolásnak.