2010. okt. 19.

Hanna története

Ez a történet a " Különóra" c. cikkhez kapcsolódik.
Hanna az életkoránál jóval értelmesebb, intelligensebb kislány. Mikor iskolába került már folyékonyan olvasott. Tizes számkörben magabiztosan számolt. A világra való rálátása nem 7 éves szintű volt, hanem legalább 12. Szülei diplomás emberek, a maguk területén kreatívak, sikeresek.
Hanna jól kezdte az iskolát, könnyedén vette az akadályokat, kiemelkedett a tanulásban.
Látták ezt a szülők, és gondolták lehet még többet is kihozni belőle. Beíratták angolra egy magán tanárhoz. Heti kétszer pedig ritmikus gimnasztikára járt. Talán ezeket még elbírta volna, de anyukája nem nézte el, hogy otthon" haszontalanul"  menjen el az idő. Ezért mindennap 1-1 oldalt kellett neki írni az otthoni gyakorló füzeteibe írásból is és matekból is és fejlesztő könyvek sokaságát töltögette ki. Pedig egyik tantárggyal sem volt baj. Kikapcsolódásnak pedig kreatív feladatokat kapott, pl: gyöngyfűzés, origami, festés, barkácsolás. Lefekvésig be volt osztva az ideje.
Először nem tudtam ezekről semmit. Majd sorba jöttek a jelek.
Elsőnek azt vettem észre, hogy a gyönyörűen író Hanna írása elhúzott, elnagyolt, laza, felületes lett, a szóvégeket elhúzva, ami arra utal, hogy gyorsan be akarja fejezni. Aztán a helyesírási hibák is megjelentek, amiből azt láttam, hogy már nincs türelme átnézni az írását. Munkáival egyre gyorsabban és egyre több hibával készült el.
Ekkor beszéltem a szülőkkel, akik elmondták fent leírt túl foglalkoztatást.
Ezután világossá vált, hogy miért csapja össze a munkáit. Azért, hogy egy kis pihenőhöz jusson, egy kicsit lazíthasson, vagy titokban rajzolhasson. Vagyis a feszültségeit valahogy levezesse. Otthon ugyanis erre nem volt lehetősége a túl szigorú és túl feszes programjában.
A sok gyakorlással sikerült elérni, hogy az írása leromlott. A tanuláshoz való viszonya, a szorgalma, a tanulási kedve nagyon megcsorbult. Örökké fáradt, fásult, kedvetlen volt. Még a játékokban sem vett részt. Nagyon sajnáltam, és vérzett a szívem mert szárnyalhatott volna a csodálatos képességeivel.
Nem jutott volna ide, ha tiszteletben tartják a szülők az életkori sajátosságokat. 
Hanna elbírta volna a külön angolt heti egyszer, lehet hogy még a tornát is. De az otthoni feszítettség már nagyon sok volt. Hanna csak egy kisgyerek, akinek sok pihenésre, szabad játékra, önfeledt mozgásra volt szüksége, hogy az amúgy is sok iskolai feszültséget fel tudja oldani, ki tudja pihenni. Az ő idegrendszere még korántsem olyan erős, mint egy felnőtté.
Ezért mondogatom mindig a szülőknek, hogy a kevesebb több. Amihez kedve van, és figyelni tud rá az beépül, érték marad. De ez kisiskolás korban még nem lehet sok. Minden tudás és ismeret csak a pihenéssel, lazítással mélyül el. Ezt meg kell hagyni a gyerekeknek. És persze a gyermekkorukat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örömmel fogadom a véleményedet!