2010. szept. 30.

Válasz: Problémás gyerek

Kedves Mariann!
Úgy van, ahogy mondja, minden eset más. Nagyon sokféle ok lehet, ami kiválthat a gyerkekből valamilyen mértékű feszültséget, ami gyakran agresszióban tör fel.
Én azt szoktam mondani, hogy mindig a legbarátságosabb kezeléssel kezdjük.  Baráti, érdeklődő, megnyugtató, elemző beszélgetéssel. De ne röptében, hanem az időt rászánva, leülve, vagy az ágya szélére ülve este. Ne a számonkéréssel kezdjük, hanem a baráti érdeklődéssel. Mi volt ma? Ha elmondja, hogy valamit nem jól tett, kérdezzük meg miért tette éppen ezt. Hogy lehetett volna másképpen intézni. Stb.
Fontos, hogy a baráti mellette állást kell éreznie, mert különben nem nyílik meg. Minden ügyet meg kell beszélni, levonni a tanulságot, fel kell oldani, kérni, hogy ne így viselkedjen.
Ha vannak problémamentes napok, dicsérni. Kipuhatolni, hogy mi okozza a feszültségeit. Ha olyan mélységű, amit a szülő oldani tud, szeretettel, megnyugtatással fel kell oldani.
Ezek mellett:
  • Az életében rendnek és rendszernek kell lenni. Ez adja a biztos pontokat, kapaszkodókat.
  • A határokat ki kell jelölni, a korlátokat megszabni - ezt lehet, ezt nem lehet- és ezeket következetesen be kell hajtani, megkövetelni. Az iskola tele van szabályokkal, ha nem szokott hozzá, ez is lehet a baj forrása.
  • Nem ajánlatos sok TV és számítógépezés. Ezek feszültség gerjesztők.
  • Ajánlatos sok mozgás, levegő, sport. De nem olyan sport, ahol az agressziót kiélheti, hanem ártatlan, pl: úszás. Aki teheti, annak fantasztikus hatású a lovaglás, mert a mozgás mellett, a lóval való kapcsolatnak óriási személyiségfejlesztő hatása is van.
  • Különóra sem nagyon javasolt.
  • A szülők részéről fontos a tanulás napi nyomonkövetése, hogy érezze, nem csinálhat, amit akar.
  • Ha megszegi a megállapodást, büntetés is lehet. Büntetés, de nem megalázás. Igazságos, a "bűnnel" arányos büntetés. Ami lehet eltiltás, valami megvonása.
  • Ha végképp nem javul a helyzet, nagyon ajánlott a pszichológus felkeresése. Hiszen ők tudnak olyan mély feszültségeket is oldani, amit mi nem, sem a szülő, sem a pedagógus.                                           A pszichológus sajnos a szülők szemében elég pejoratív értelmű, pedig nagyon fontos és hatásos a ténykedésük. Ha van valamilyen egészségügyi problémánk, szaladunk a szakorvoshoz. De a lelki bajunkkal nem. Pedig az a legfontosabb, mert minden más betegség abból gyökerezeik. Nem kell szégyellni, ha jót akarunk a gyerekünknek.
Régen én is elvittem a fiam, mert tanulási nehézségei voltak, most már két diplomája van.
Hogy hogyan állnak hozzá a pedagógusok?
Ez is egyéniség és korfüggő. Először mindenki türelemmel, és segíteniakarással áll hozzá. De ha nem javul a helyzet, fogy a türelem. A pedagógus felé nagyon sok az elvárás. Sajnos olyan mértékű pszichológiai képzést nem kapnak, amivel a súlyosabb eseteket meg tudnák oldani.
Fontos, hogy a szülő és a tanító egymással partner legyen és közösen megállapodott elvárással forduljanak a gyerek felé. Beszéljék meg a kudarcot és a fejlődés menetét is.
Egy könyvön akadt meg a szemem a Dinasztia kiadó bemutatóján, ezzel zárom a mondanivalóimat, és erdményeket kívánok a gyermeke fejlődéséhez.
Dr. Buda Mariann: Tehetünk ellene? - A gyermeki agresszióról.
                                                                                      PHE tanító néni.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Tanító néni,
    köszönöm, hogy válaszolt.
    Nagyon jókat ír, és szerencsére ezeket alkalmazzuk is. Szerintem sokat változott a fiam. Remélem az iskolában is látják a változást.
    Annak viszont nem örülök, hogy nem javasolja az olyan sportot, amiben kiélheti az agresszióját. Dzsúdózni jár és nagyon szereti. Persze, sok a játék az edzésen, és van néhány fogás is, amit már az ilyen kicsik is tanulhatnak. De tudja, mert megbeszéltük, hogy a tanultakat gyakorolni csakis a teremben az edző felügyelete alatt lehet! Szerencsére be is tartja.
    Az iskola beutalására megyünk majd pszichológushoz is, aminek én nem örülök, mert nincsenek ezzel kapcsolatban jó tapasztalataim.
    Jó munkát a bloghoz, várom további írásait. Üdvözlettel: Mariann

    VálaszTörlés

Örömmel fogadom a véleményedet!