2012. június 10., vasárnap

Kemencés nap

A tavalyi Családi nap sikerén felbuzdulva, elhatároztuk, hogy az idén is lesz!
Az egyik kedves kis tanítványom Eger közelében lakik egy kis faluban. A szülei mondták, hogy a falunak van egy közös kemencéje a sportpálya mellett egy szép ligetes helyen a Tarna patak közelében. Menjünk oda, és süssünk főzzünk!
HURRÁ!
Ez az ötlet mindenkinek tetszett.
Felkerekedtünk, megszerveztük ki kit visz el, és a konvoly elindult.



Íme a főszereplő: a KEMENCE!
A kolbász már sütésre kész. Finom ebéd lett belőle mustárral, kenyérrel.
Ez után következett a kenyérlángos elkészítése.


A vendéglátóké volt a főszerep,


 de mindenki szívesen segített.
Hagymát és szalonnát tettünk rá, majd megszórtuk sajttal. Sütés után aki akarta megkente fokhagymás tejföllel. Isteni volt! Ropogós, omlós, ízletes.



Mi a könnyebbik végét fogtuk meg. Amíg készült játszottunk.
 ( gyilkososat.)


Ez után jól esett a lakoma.
Dugig ettük magunkat. Ezt már le kellett járni. Eszter apukája vezetésével elmentünk megnézni a Tarna kis zúgóját.

Üdítő lábmosás következett - egyeseknek-.
Mire visszaértünk elkészült a pogácsa tésztája. Már csak az utolsó simítások hiányoztak, amit a gyerekek boldogan átvállaltak.

A nap meglepetése volt egy vendég óvó néni, aki arcfestést készített.


Készül a nagy mű.


Arc, kéz, láb nem maradt festetlen.


Voltak, akik inkább a sportot választották.
Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ez a nap 5-re sikerült.
A családi napot hagyománnyá tesszük az osztályban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örömmel fogadom a véleményedet!