2011. július 22., péntek

Válás




Hát ez nem egy nyárra való üdítő téma, tudom.
De talán amíg a gyerekek nyaralnak és játszanak, mi felnőttek beszélhetünk komolyabb dolgokról is.
Írnom kell róla, mert sajnálom a gyerekeket, mikor látom a szemükben a szomorúságot.
A válás tulajdonképpen magánügy. Mindaddig, amíg a családon belül  és a házastársak között marad.
De az esetek többségében gyerek/ek/ is vannak a családban. Rájuk pedig rendkívüli módon hat, sajnos az esetek majdnem mindig rossz értelemben. Az iskolában is és a mindennapjaikban is rávetül az életükre.
Így már nem annyira magánügy.
1977-től nagyon sok gyereket tanítottam, sok családot megismertem. Ahogy az évek telnek, a csonka családok egyre szaporodnak. / Persze ez nem minden esetben rossz. Vannak példa értékű családok is./
Volt olyan osztályom, ahol a 27 tanulóból 10 élt ép családban. Most jobb a helyzet.
Így volt alkalmam megismerni, megfigyelni a gyerekeket, szülőket a különböző helyzetekben.
Ahány válás - annyi változat.
A 10-es listán 1-10-ig mindenféle fokozat előfordul a súlyosságát tekintve.

  • Amikor a szülők nagyon intelligensek, szinte barátok maradtak. Minden iskolai rendezvényre eljönnek mindketten a saját új párjukkal, de barátságban. A gyerek is sokszor - nemcsak hétvégén- megy az apukájához.
  • Másik eset, amikor közömbös a viszony és kötelességből van kapcsolat a szülők között, de próbálják békésen intézni.
  • Sajnos sok esetben nagyon megromlott a kapcsolat a szülők között. A gyerek problémáit egymásra hárítják, és egymást okolják. 
  • Előfordult már olyan is, amikor " háború" van a két fél között, és tilos odaadni a gyereket a másik szülőnek. Sőt félni kellett a " gyereklopástól". Sajnos a pályám során egyszer elő is fordult.
Nos, bármilyen fokozatú a szülők egymáshoz való viszonya, a gyerekek mindig megsínylik. Vérmérsékletüktől függően, de valamiben megmutatkozik.
    • A legtöbbjükben feszültségeket okoz, amit valamilyen formában levezet.
    • Figyelmetlenségi problémákat okoz. A kisgyerek sokat gondol szülei veszekedéseire és nem tud a munkájára figyelni. / Egy kislány többször elsírta magát órákon/.
    • Félelmet, bizonytalanságot okoz, ami visszaveti az előrehaladásában is.
    • Agressziót vált ki.
    • A legnyugodtabb gyerekek szemében is látom a szomorúságot, fásultságot.
    Sokszor látom azt, hogy kitűnő képességei vannak a kisgyereknek, de nem hozza azokat az eredményeket, amit tudna. A tudatalattijában ott van az a gátló tényező, ami nem engedi a nyugodt és kellő koncentrálást.
    A pszichológusok sokat tudnának még erről írni.



    Kérések, tanácsok a gyerekek érdekében!

    • Bármennyire is feltorlódtak az indulatok, ne a gyerekek jelenlétében történjen veszekedés.
    • Ha már eldöntötték, hogy másképp nem megy, engedni kell, hogy a gyerek tárgyilagos és igazságos maradjon mindkét szülőhöz.
    • El kell neki mondani, hogy bár elválnak, de ő továbbra is mindkettőjükhöz fog tartozni.
    • Nem szabad ítéletet mondani egyik szülőre sem, hogy ő a jó és ő a rossz. Szörnyű egy gyerek számára az a tudat, hogy az egyik szülője rossz.
    • Hiba, ha az egyik szülő bírálja a másik felet. A gyereknek rossz érzés, mert ő ragaszkodik ahhoz a szülőhöz is.
    • Rossz, ha az a szülő, akinél csak ritkán van a gyerek, ajándékokkal, engedményekkel, kötelesség alóli felmentéssel próbálja magához kötni  őt. 
    • Baj, ha a tanulási vagy más problémák jelentkezésénél egymásra mutogatnak, egymást okolják.
    Sajnos ezek az esetek elég gyakoriak.
    A szülőknek arra kellene gondolniuk, hogy ha már a házasságot nem akarják továbbra fenntartani, mert mindenkinek jobb lesz így, de a gyerekük az közös marad továbbra is. Tehát abban meg kellene egyezni, hogy az ő érdekében tartják az udvariassági formákat. Probléma esetén pedig megbeszélik, hogy mi lenne a legjobb megoldás.
    Hiszen a céljuk közös: Mindketten a gyerekük javát akarják. 

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése

    Örömmel fogadom a véleményedet!