2011. május 8., vasárnap

Utolsó nekirugaszkodás

Vége a jó kis tavaszi szünetnek, ami nálunk 3 nappal hosszabb volt, mint ahogy a rendelet szólt, /szerencsére/.
Ránk is fért. A téli szünet óta sok idő telt el, ami ráadásul nehéz is volt. Félévet zártunk, ami sok felméréssel, feleléssel járt. Farsangra táncot tanultunk, ami sok pluszmunkát és sok időt igényelt.
Április elején már láttam tanítványaimon, azt, amit magam is éreztem. Már nem volt kedvük semmihez, enerváltak, türelmetlenek voltak, nehezebben haladtunk, mint szoktunk.
Ezért a szünetre nem adtam semmilyen házi feladatot. Mondtam nekik, hogy tagadják meg az engedelmességet, ha szülők gyakorolni akarnak. Csak Húsvét után olvasgassanak egy kicsit, amihez kedvük van.
A " felborzolódott" idegrendszerüknek simulni, nyugodni kell, a megtanult rengeteg anyagnak pedig ülepedni. elmélyülni. Ez pedig csak alvással, mozgással, levegőzéssel, bambulással sikerül, és nem rátanulással.
Most frissen, jókedvűen találkoztunk ismét. Újra nekirugaszkodunk az utolsó felvonásnak, hiszen nemsokára itt az év vége. Írhatjuk a felmérőket újra. Most sokkal nyugodtabban várom ezt az időszakot, hiszen elsőseim nagyon ügyesek, jól állunk a tanulással is, a tananyag haladásával is. A felmérők már csak formálisak, mert tudom, hogy ki hogy teljesített egész évben.
De azért HAJRÁ! Zárjuk jól ezt a nagyszerű évet!
Még utoljára mindent bele!

2 megjegyzés:

  1. Olyan jó ezt olvasni . Áldás az ilyen tanító néni.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm!
    Nagy titok nincs benne, csak az, hogy mindent a gyerekek szemszögéből és a gyerekek érdekében nézek.

    VálaszTörlés

Örömmel fogadom a véleményedet!