2010. dec. 8.

Mikulás

Ma nagyon jó nap volt. Már reggel kezdődött. Az épületbe csak a Krampuszok sorfala között lehetett bejutni, akik a kezünkbe nyomtak 1-1 szaloncukrot.
Majd a matematika órán nem más, mint a Diákönkormányzat Mikulása látogatott be hozzánk. Csak egy dalt kért, és máris kaptuk az édességeket.
Az írás órán minden füzetből egy kis Origami mikulás bújt elő. - Amit persze én tettem bele.- Sőt a legszebb munkák mellett most nem csillag volt, mint egyébként, hanem matrica.
Szünetekben zene, vidámság, találós kérdések, szaloncukoreső.
Az ebédhez csokimikulást kaptunk.
Délután pedig a napköziben nem volt házi feladat, hanem helyette a Babszemjankó bábszínház előadását néztük meg. Ami sokkal kellemesebb volt, mint leckét írni.
Nagyon kellemes nap volt.
De az egész napot végigkísérte a vissza - visszatérő kérdés: Tényleg van Mikulás?
Ettől minden évben tartok egy kicsit, mert nekem még hisznek az elsősök, nem mindegy hát, mit mondok nekik.
Megpróbálom diplomatikusan kezelni a kérdést, már amennyire lehet.
A helyzet mindig ugyanaz, 30 évvel ezelőtt is az volt, mint most. Vagyis az elsősök nagy része még hisz. De mindig vannak" nagytudásúak" - főleg akiknek nagyobb testvére van,- akik tudják, hogy Mikulás márpedig nincs. A vita és a háború pedig természetesen az osztályban tör ki, és nekem jut az a "megtisztelő" feladat, hogy igazságot tegyek. Ez borzasztóan nehéz dolog, mert nem akarom megsérteni az egyik felet sem, de hazudni se szeretnék. Ezért a következő képpen járok el. Azt leszögezem, hogy mindig vannak olyanok akik Mikulásnak öltöznek, mert minden áruházba. utcába nem tudna eljutni az igazi. Ezzel kivédem azokat, akik felismerni vélnek ismerősöket a szakáll mögött.
Aztán előveszem azt a féltve őrzött levelet, amit egy régi osztályommal Finnországból kaptunk a Lappföldi Mikulástól. Megmutatom az eredetit, amit németül írtak és felolvasom a fordítást. Megnézzük a díszes borítékot, levelet. Beszélgetünk a tartalmáról, ami a finn természetről, a sarkvidéki télrő, állatokról szól. Felolvasom a Mikulás kérését a természet védelméről. Szépen terelgetem őket ez irányba, és jól elbeszélgetünk a témákról. Persze erre néma csöndben teljes odafigyelessel hallgatnak, és látom a szemükben, hogy meg is elégszenek. Ezek után még soha nem fordult elő,hogy megkérdőjelezzék, tényleg van-e Mikulás. Én pedi nem firtatom. Egy kellemes beszélgetés, jó hangulat marad meg.
Majd később úgyis alkalom teremtődik, hogy megtudják az igazat maguktól.

1 megjegyzés:

  1. Igazi ünnep a hétköznapok között.Feloldódnak, feltöltődnek és jöhetnek megint a dolgos hétköznapok.

    VálaszTörlés

Örömmel fogadom a véleményedet!