2010. aug. 17.

Ráhangolódás az iskolára azaz MOTIVÁCIÓ

Az iskolaérett óvodás várja az iskolát. Nagy izgalommal, valami nagy csodavárással várja. Neki már kialakult a feladattudata, meg fog birkózni a rá váró terhekkel.
Az első napok az iskolában tényleg csodásak. Fárasztóak, de érdekesek, hiszen minden újdonság. Aztán, ahogy telnek a napok, úgy fogynak a játékok, vidámságok, és szaporodnak a feladatok. -Bár, megjegyzem a jó tanító néni minden napba tervez játékot és vidámságot is.- Ősz vége felé már megoszlik az osztály. Vannak, akik továbbra is nagy szorgalommal és könnyen veszik az akadályokat. De vannak, akiknél elmúlik a kezdeti varázslat, és a rendszeres munka már nem tűnik olyan érdekesnek. Elkedvetlenednek, elúnják, nincs kitartás. Nem figyelnek már mindenre, mással foglalkoznak, unatkoznak. Ezzel pedig elindulhatnak lefelé. A nemfigyelések miatt kimaradnak az ismeretek, ami miatt nincs sikerélmény. Ez még jobban elszomoríthatja. A lemaradásokat egyre nehezebb behozni. " Ördögi kör."
Ilyenkor én el szoktam beszélgetni szépen kedvesen az iskola fontosságáról, az élet feladatairól. Arról, hogy anyu és apu is dolgozik, meg mindenki. De ez nem elég! És már késő!
Mi hát a teendő? A teendő nem akkor van, amikor már kezdődnek a gondok, hanem előbb, akkor, amikor még nem. Vagyis most, augusztus végén.
Üljön le a család, -ez fontos, mert akkor van jelentősége-, és beszélgessenek, mint a felnőttek. Meséljék el, hogy mostantól az ő kis óvodásuk is komoly iskolás lesz, akinek fontos feladata lesz. Elindul az életében a kötelesség. Úgy, ahogy anyu és apu is dolgozik, neki a tanulás lesz a dolga. Amit nem lehet abbahagyni és könnyedén venni. Mert mindenki tanult a nagyszülők is, az ismerősök is, a híres emberek is. Mert csak akkor tudunk boldogulni a világban. És az egész család reméli, hogy Ő jól fog tanulni, rendesen viselkedik, és szorgalmas lesz. Persze, ha valami nehéz lesz, segíteni fognak, ők ott állnak majd mindig mellette, de bíznak benne, hogy Ő egy ügyes gyerek, és nem lesz semmi gond. A család büszke lesz, majd rá, és meg is fogják jutalmazni.
Valami hasonló szöveggel, beszélgetéssel mindenképpen motiválni kell a gyerekeket. A gyerekek a szüleik, a tanító néni kedvéért bármit megtesznek. Később pedig tudatossá válik, hogy nem a más kedvéért kell tanulni és jól viselkedni, hanem a saját érdekében.
Sokszor érzem az osztályomban néhány tanulónál a motiválatlanságot. Én már hiába mesélek nekik ilyeneket, csak néznek rám, nem is értik. Nincs kialakítva náluk a tanulás fontossága, nincs otthoni követelmény. Én pedig nagyon sajnálom őket, mert látom, hogy a jó képességük elfecsérelődik, mert nem arra hasznosítja, amire kellene. A szülők kezében van a varázspálca, kérem, hogy csillogtassák meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örömmel fogadom a véleményedet!