2010. augusztus 26., csütörtök

Követelek tőled, mert szeretlek

Nem emlékszem pontosan, hogy ezt ki mondta, és arra sem, hogy szószerint így van-e. De azt tudom, hogy ez pontosan így igaz!
Szülőnek lenni nem könnyű. A gyerekünket szeretjük és legszívesebben mindent megadnánk neki, amit ő szeretne. Ez pedig nem biztos, hogy mindig jó. Sőt! Sokszor éppen azzal teszünk kárt, ha megadjuk.
A gyerkek még nem ismerik fel saját érdeküket. Legalábbis azokat a dolgokat nem, amikből majd később profitálnak. Azt mondjuk, hogy ők még csak az orrukig látnak.
Nekünk felnőtteknek viszont már tovább kell látnunk az orrunknál.
Mondok néhány példát.
A kisgyerek nem akar este lefeküdni, és a legszebb könyörgő hangján kérleli, hogy hadd maradjon még. Ha azt mondjuk, hogy " No jó nem bánom, még egy kicsit maradj ", akkor mi is csak az orrunkig látunk. Pedig holnap emiatt fáradtabb lesz, nem tud úgy teljesíteni, lehangoltabb lesz. Rosszat tettünk neki az engedménnyel.
Vagy:
A fogadóórán megkérdezte tőlem a "Peti" apukája, hogy mit tegyenek, hogy a Peti ne legyen olyan szétszórt, ideges, hiper mozgékony.
Azt mondtam, hogy iskola után ne adjank neki semmi feladatot, hadd szaladgáljon az udvaron. A mozgás és a levegő megnyugtatja, visszarendezi az idegeit. " Igen mi kiküldenénk, de ő csak a számítógépen szeret játszani."- mondta apuka.  Ekkor megkérdeztem, ki az úr a házban.
Van amikor az engedékenységgel kárt teszünk. A szülőnek kell látnia, hogy mi a jó a gyereknek, és ahhoz ragaszkodni. Látni kell felülről a nagy egészet, és nem csak a pillanatnyi helyzetet, engedményt. Ha következetesek vagyunk, szépen el is magyarázzuk, hogy miért kell most lefeküdni, vagy levegőzni és a többi, akkor a gyerkünk is megszokja,hogy nem lehet bármikor bármit csinálni. Az életünknek rendje van, mint ahogy mindennek a világban.
Ragaszkodjunk sok mindenben az állandósághoz.PL:
  • Mindig ugyannabban az időpontban legyenek az étkezések.
  • Este mindig ugyanakkor feküdjön le.
  • Reggel egyidőben keljen fel.
  • A napirendet hasonlóan alakítsuk ki.
  • Az esti rituálék hasonlóan történjenek.
  • A játékai rendben legyenek.
Azok a kisgyerekek, akiktől megkövetelik ezeket, nem engednek meg minden fölösleges dolgot, sokkal hamarabb és könnyebben beszoknak az iskolába. Nehézség nálkül szokják meg a szabályokat, tudnak alkalmazkodni.
Ellenkező esetben pedig éppen fordítva van. Szenvednek, nyafognak, nem tudják elfogadni a kötöttséget,a feladatokat. Nem tudják követni az eseményeket, mert valamin felakadtak, valamin keseregnek. Így egyre lejebb kerülnek, egy örvénybe, ami csak a problémák számát növeli. Akkor kapkodunk, aggódunk, hogy van-e még megoldás. Lehet, hogy még van, de már sokkal nehezebben és keservesebben, mint még előtte.
Ezért nehéz szülőnek lenni. Nehéz megtalálni a " Húzd meg ereszd meg" egyensúlyát.
Tehát az üzenetem, hogy soha ne csak az orrunkig nézzünk, hanem azon jóval távolabb! Megéri!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örömmel fogadom a véleményedet!